Vásárhely a világ legkülönlegesebb városa. Egyrészt mindennek IS megtalálható az ellentéte, ellenvéleménye, ellensége.
Vegyük például a szaglást.
Az emberek szaglása roppant érdekes dolog. Vásárhelyen az evolúció olyat lépett, amilyet még soha sehol. Itt politikai elköteleződés határozza meg, hogy valaki büdösnek tart valamit vagy nem.
Vannak emberek például, akik az ATEV-szagot érzik (ez amúgy fájdalmas téma számunkra, mert a szag egy része állati tetemek bomlásából adódik) és vannak, akik évek óta nem érzik már. Olyan jóemberrel is találkoztunk már, aki azt mondta, ott lakik a tövében és nem érez semmit.
Persze egy semleges orr - pl egy külföldi, akinek a szaglása semmilyen érdekhez nem fűződik - érzi.
Itt van a mi szagunk. Igen, tudjuk, állatok vagyunk. Emelje fel a kezét az az ember, aki pl kihagyott egy nap zuhanyzást és érezte már a saját szagát. Ugye, előfordul, hogy az emberek is büdösek?
(Fura amúgy, ti észrevettétek már, hogy akit szeretünk, annak a zuhanymentes szagát is szeretjük?)
Szóval vannak nekünk kedves szomszédaink, körbekérdeztük, mennyire zavaró a jelenlétünk szagszempontok alapján. A nem reprezentatív felmérésünk alapján nem zavaró.
Persze lehetnek olyanok akik NEM SZERETNEK minket, nem tudjuk elképzelni sem, de fantáziálgatunk, szóval lehetséges, hogy ők nem bírják a rackaszagot.
Mivel még van legelnivalónk, a pszichológiában oly hasznos átkeretezés technikáját javasoljuk, vagyis szeressenek meg minket, ígérjük, akkor kedvesebb lesz az illatunk is.
Love&peace&flowerpower
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
