rackablog

Kedves Emberek!

A helyi pletyka bizonyára mindenkihez eljutott, Gazdánkat megtámadta valaki egy vasvillával, ennek következtében ő kórházba került, meg kellett műteni a karját, (amivel kivédte, hogy a vasvilla ne mellkason szúrja).

Nekünk elfogytak a szavaink. Mert azt lehet kommentelni, hogy ki mit gondol, lehet szomorkodni, bosszankodni vagy kuncogni azon, ahogyan egyik ember meg akarja mondani a másiknak, hogy az mit gondoljon. 

De a fizikai erőszak az a szint, ami a legeslegalja. 

Örülünk, hogy gazdánk most már rendben van, nagyon gyors gyógyulást kívánunk neki. 

Az eset kapcsán van pár gondolatunk, amit megosztanánk veletek, Emberek.

A legfontosabb, hogy tanuljátok meg kezelni az érzéseiteket. Legyen az düh vagy káröröm, attól vagytok Emberek, hogy civilizáltan, felnőttekhez méltó módon kezeljétek azokat. Higyjétek el, sokkal boldogabbak lennétek, ha nem ülnétek fel mindenféle hergelésnek, pletykának, rosszindulatú manipulációnak. Legyetek kicsit tudatosabbak ezen a téren. Is.

Hódmezővásárhely bebizonyította, hogy bár a világ színes, és ettől szép, úgyis mondhatnánk, hogy diverz és ettől szép, ennek nem mindenki tud felhőtlenül örülni. Ok, legyen, amíg a négy fal között csinálják, gondolják így nyugodtan. Ahová ki akarunk lyukadni az az, hogy nem KELL feltétlenül mindenkinek rajongani például a rackákért, a zöld megoldásokért (azt hallottátok, hogy a város segít abban, hogy a házaitokon ZÖLD, vagyis energiahatékony napelemek legyenek? Mi, akik szeretjük ezt a Föld nevű bolygót, nagyon örülünk ennek)

Szóval nem kell mindenkinek szeretnie a rackákat. Bár ez érthetetlen számunkra. Na de az őzeket? Aki az őzeket nem szereti, az nem látta Bambit, nem sírta ki a két szemét gyermekkorában a szegény kis sete-suta őzgidácska történetén, akit az öreg néne fájó szívvel engedett vissza a diverzgyepes rétre, amikor annak olyan nagy honvágya volt már. Ok, megesznek dolgokat. Akkor legalább ne gátoljátok már azokat, akik a helyzetet meg tudják és meg akarják oldani. 

Szeressétek az őzeket, meg úgy eleve, az állatokat. Ők soha nem fognak vasvillát a mellkasotoknak szegezni, csupán azért mert mást gondoltok a világról. 

Amúgy jelentjük, jól vagyunk, készülünk lélekben a télre, és türelmesen várjuk, hogy mehessünk végre legelni olyan helyekre, ahol ismét központi figurákká válhatunk. Mert azért nagy reményeink nincsenek, tudjuk, hogy sokaknál kiverjük majd ismét a biztosítékot. Amíg nincs vasvillájuk (a lelkükben sem) addig szórakoztató.

Használjátok a vasvillát arra, amire való.

Csak annyit kívánunk mindenkinek, hogy legyetek boldog, tudatos és környezetvédő emberek!