rackablog

Az az igazság, hogy olyan helyről kaptunk dícséretet, ahonnan nem vártuk. Zavarba ejtő is ugyanakkor. Egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy vannak, akik figyelmetlenül, nem kellő szövegértéssel olvassák a blogot, amit írunk. Merthogy milyen dolog az már, hogy itt cukiskodunk (ezt mi tényleg elismerésként nyugtázzuk és köszönjük!) miközben pedig bográcsozós fotókat is posztolunk, ez van aki szerint felháborító. 

Hát akkor kifejtjük gondolatainkat, elnézést előre is a hosszú mondatokért. 

1. A vegán életmódot mi is támogatjuk. Bár aki kóstolt már ipari előállítású zöldségpástétomot az tudja, a vegánok élete nem csak játék és mese. Eleve mindent sokkal drágábban tudnak pótolni, láttad mennyibe kerül a vegán sajt? Vegán virsli? Aztán ott van a tofu, ami az élet egyik feloldhatatlan rejtélye számunkra. Ugyanakkor ha nem szaladunk bele a fogyasztói társadalom csapdáiba, akkor gondoljunk csak a lecsóra, (ok, kolbász és tojásmentes verzióra) ami azért a magyar gasztrokultúrkörben forgók számára is topkategóriás eledel. 

Ugyanakkor a magyar konyha hús nélkül ugyanazt az örök gasztrodilemmát okozza, mint a káposztás cvekedli borssal vagy cukorral témakör. A túróscsusza szalonnapörccel vagy porcukorral? Bajai vagy szegedi hallé? (mi szolidárisak vagyunk a halászokkal, halakkal, és SOHA nem hívjuk halászlé-nek a halból főtt levest. Mióta belegondoltunk. Ugye? )

Szóval, részünkről ok, legyetek vegánok, ne egyetek soha rackahúst. De azt ne feledjétek, hogy az ember egyedülálló "szuperragadozó", amely a többi szárazföldi és tengeri ragadozónál - úgy mint az oroszlán, a farkas, a cápa és a kardszárnyú delfin - sokkal hatékonyabban vadássza le és öli meg más fajok egyedeit. Azért, hogy többek között megegye. 

Mi, rackák pedig, akármilyen oldalról nézzük (a gyep oldaláról is), haszonállatok vagyunk, húsunkért, gyapjúnkért tartanak. 

2. Elgondolkodtunk egy hosszú pillanatra az olvasási szokásokról, az értő olvasásról, arról, hogy kinek milyen a világképe és mi van a fejében. Nem megyünk most bele ennek a fejtegetésébe, nem is tisztünk. Tudjátok, ahogyan a bibliában is benne van valahol, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Nem tisztünk kimondani azt, ha valaki benéz valamit, hogy buta, felületes vagy nem tud olvasni. Számos alkalommal csak simán felhúzzuk mi is magunkat, és egész egyszerűen rosszul áll össze a kép a fejünkben. Mondjuk az nem mentség, ha az ember ezeket a képeket időnként nem vizsgálja felül, nem veti össze az ujabb információival. Ha valaki egy vitában érveket sorakoztat, akkor azt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Vagyis de. Lehet. Számtalan példát látunk erre magunk körül. Itt van pl. a nem csak Székkutason, hanem Bécsben, Párizsban, Rotterdamban, Amszterdamban stb is létezik a haszonállatokkal való legeltetés, mert valóban sokkal környezetkímélőbb. Lehet szidni Greta Thunberg-et, de valójában ő is az igazságot szajkózza: kímélni kellene azt, amit meghagytunk a Földből, mert ha tovább szennyezzük, baj lesz, a gyermekeink, unokáink, esetleg dédunokáink elképesztően mérgesek lesznek ránk, amiért hagytuk, hogy lepusztuljon körülöttünk minden. És mindezt a kényelmünkért. Vagyis ez kellene legyen az a szempont, ami mindent felülír, mert ennek tényleg élet-halál kérdés a vége. Persze lehet ezt tagadni, olyan ez mint a gyász, ott is az első fázis a tagadás fázisa, a nem hiszem el, a nem lehetséges, ugye nem igaz. Lehet tagadni, de minek. Mekkora hasznunk van abból, ha csak azért tagadunk valamit, mert egy számunkra nem szimpatikus embertől halljuk először? 

Ú, ez itt egy hosszú kacskaringó volt. Bocsánat.

Le szeretnénk szögezni, hogy ALAPJÁRATON egy racka sem tud írni. Reméljük ez azért mindenkinek megvan. Szóval ha rackaidegen fogalmak, mint pl húsevés is felmerül a blogunkban, azért egészen biztosan a blog íróját kell tüzes vassal megégetni és farkasokkal szétszaggattatni. (Lehet, de minek? :)

És akkor következzen egy sztárfotó rólunk. Az akciónk fedőneve: Amikor A Kapuhoz Közel Merészkedtünk.