Jelentjük jól vagyunk, a kísérleti projekt első fázisa véget ért.
Mi továbbra is jól vagyunk, gondoltuk megmutatjuk hogyan láttak minket a média munkatársai.
Bevalljuk őszintén nem is igen értettük az első gyűlölethullámot, de aztán nem kellett a legélesebb késnek lenni a fiókban, hogy rájöjjünk: ebben az országban (világban?) minden és mindennek az ellenkezője mellett is kiállnak tömegek. Az egyensúlyok pedig mindig csúszkálnak össze-vissza. Mi azért reménykedünk egy olyan világban, ahol kicsit tudatosabban, ésszerűbben és nem utolsó sorban emberibben élhetünk. (mi és Az Emberek is)
Szóval van itt egy igazán zavarbaejtő cikk, mert ha nem hallunk bele gúnyt, akkor hízelgő: https://www.promenad.hu/2020/08/13/vasarhely-racka-nagyhatalom-lesz/
Ha belehallod, mert a felületet nézed, akkor...
Ugyanez a portál mémrengeteget ígér a cikk címében, de sajnos minden humorérzékünket elővéve sem sikerült még mosolyognunk sem. https://www.promenad.hu/2020/07/26/szomoru-valosagbol-keseredes-poenrengeteg-ime-a-nagybirka-mem-korkep/
Na jó, a hol van Borka Attila kérdésen (bár az meg nem mém volt, hanem fb-komment) igen, mert körülbelül éppen akkortájt volt éppen nálunk, és éppen minket ellenőrzött, nem mi hívtuk, feljelentés nyomán jött. Amúgy mindent rendben talált, a füvet meg az az ember ellenőrizte, aki amúgy életben tart minket. De hiába mondtuk, hogy no para...
Megtisztelő az is, amikor olyan szuperképességekkel vérteznek fel minket képzeletben, mint A Kerítésen Túli Gaz Lelegelése. Nem tudtuk megoldani, pedig emlékszem egyik délelőtt a fa árnyékában heverészve, kérődzgetés közben még ötleteltünk is a csapattal, hogyan lehetne a drótkerítésen túli, dúsnak tűnő eledel megszerzésére valami akciótervet létrehozni, de mivel semmilyen genetikai egyezés nincs a hangyászsünök és/vagy elefántok és/vagy zsiráfok és a rackák között (legalábbis, ami a hosszú nyelv/ormány/nyak öröklését illetné) úgy gondoltuk, maradunk a magunk kis kerítés-szabta keretei között.
De ezt itt várták el tőlünk: http://www.vasarhely24.com/olvasoi-level/olvasonk-rackak-szabadsag-teri-dzsumbuj-0-1?utm_source=rss&utm_medium=rss&utm_campaign=olvasonk-rackak-szabadsag-teri-dzsumbuj-0-1
Amúgy beszámoltak rólunk itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt és itt és még számos más helyen is, de most már meguntuk a linkelgetéseket.
úúúú, majdnem kifelejtettük, a tvben is benne voltunk: https://www.facebook.com/watch/?v=359804215029108
Szóval végigsöpörtünk a médián.
De külön elismerés volt, hogy a városunk polgármestere mindig nagyon pozitívan beszélt rólunk (egyszer eljött megszagolni is minket, de nem talált büdösnek).
És ami mindent felülírt, az a rengeteg privát üzenet, amit a facebook-oldalunk kapott. A sok visszajelzés, hogy a gyerekek mennyire szeretnek minket nézni, na az igazán megsímogatta rackaszívünket.
Nem titok, hogy ez egy kísérleti projekt volt, ami azt jelenti, hogy teljesen felesleges volt a Kossuth-térre rackahordákat vizionálni.
Egy mezővárosban, ahol mindenkinek az ősei gazdálkodással (vagy annak lehetővé tételével) foglalkoztak, ilyen módon az állatok szeretete, és a velük való együttélés nem kellett volna olyan nagy averziókat keltsen.
Amúgysem értjük, hogy lehet egy rackát nem szeretni. Éppen ezért itt egy hatásvadász fotó egy babarackáról, amit az interneten találtunk. Csak nézzenek a szemébe bátran és úgy mondják, hogy büdös. (na jó, nem, ne mondjanak semmit)
fotóforrás: http://birtokoseset.blogspot.com/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
