1. Járd körül a témát jogi szempontból. Ne a legelőkre vonatkozó rendeletet olvasd el, amennyiben a városban van egy zárt területed. Nevetségessé válsz, különösen ha utána a Facebookon ezt posztolod.
2. Kérd ki szakember véleményét a terület flórájáról (a növényekről). Nem árt, ha ismer minket, tudja mi a jó nekünk és ismeri a növényeket.
3. Kérj a jegyzőtől engedélyt - ez soha nem árt.
4. Gondoskodj mindig friss vízről és megfelelő ásványi anyagokról a szervezetünk számára (kitaláltátok, hogy nyalogatni való sótömbökről van szó?)
5. Gondoskodj az őrzésünkről éjszaka. Nappal sem árt. Ember embernek farkasa. 
6. Ha feljelentenek és kijön a hatósági állatorvos - ne lepődj meg. Ebben a városban bármi megtörténhet. És bárminek az ellenkezője is. 
7. Ha a hatósági állatorvos vizsgál, mond szépen beeeeee. 

Jelentjük túlestünk az első feljelentés nyomán történő hatósági állatorvosi ellenőrzésen, és jelentjük velünk is, és gazdánkkal is minden rendben. Minden híresztelés ellenére nem éhezünk (mondjuk ezt nem is értjük, azért vagyunk ott, hogy a finomabbnál finomabb füveket megegyük), nem szomjazunk (mindig van friss vizünk), nyalni is tudunk mit (sótömbökben gondolkodunk, nem fagyiban) és még az a jóság is megadatik, hogy elheverhetünk kérődzni egy fa árnyékában. Egy racka ennél többet nem kívánhat. 

Ok, a paparazzik időnként zavarnak, de gazdánk - különösen ha újságíró az illető - szívesen szóval tartja, nem kell emiatt aggodalmaskodnunk. 

A terület legelése ütemtervszerűen történik, a nagyobb cserjéket, amiket annyira nem finom megenni meghagyjuk a rólunk gondoskodó embereknek, de csakis azért, hogy a vásárhelyi közélet ne laposodjon el, és lehessen még rólunk sokat beszélni!